Ma elhagytuk New York-ot. Pontosabban New York City-t, hiszen a következő két nap is New Yorkban lesz, de az államban, nem a városban. Buffalo felé tartunk, az autóban írom ezen sorokat, néhány hátizsákkal, retiküllel, kólás dobozzal, kabáttal körülbástyázva. A mai indulással az East Coastról a West Coastra való utazás is megkezdődött, igaz, ha rápillantunk a térképre, akkor kiderül, hogy hiába van 600 km a Big Apple és Buffalo között, ma még csak nagyon pici távolságot fogunk megtenni. A Nagy Almától Buffikáig körülbelül hét-nyolc órányi út van, attól függően, hogy honnan indul az ember. Mi Queensből metróztunk Manhattanen keresztül New Jersey állam keleti partjához, ahol a fuvarunkkal találkoztunk. Ez önmagában felemésztett 2 órát, hajnalok hajnalán, márcsak azért is, mert vasárnapi menetrend szerint közlekedett minden, és a Manhattanből New Jerseybe tartó vonatra fél órát kellett várnunk. Ugyanazon ismerőseimmel utazunk vissza, akik elhoztak 23-án New Yorkba is. Azt majd a Petra elmeséli, hogy hogyan értünk oda.Közös New York-i tartózkodásunk igen rövid volt, csak két teljes nap (meg egy este és egy reggel). Így a közeli távolból úgy tűnik, hosszabban voltunk ott, valószínűleg azért, mert elég intenzív volt az ott töltött idő. Mondjuk én egy nappal többet töltöttem ott, de ez most nem számít. Viszont az igen, hogy Petra valamilyen oknál fogva nem növesztett turbinalábat, vagyis könnyen ment neki az átállás, és az idő is kedvező volt. Most egyébként úgy fest, hogy Buffaloban sem lesz semmi komolyabb havazás, amit a Petra azért sajnál, mert megnézte volna, milyen is az a „lake effect snowing”. Visszatérve a Nagy Városra, sikerült rengeteg mindent besűríteni az ott töltött időbe, úgy, hogy – legalábbis szerintem – nem a rohanásról szólt a két nap. De majd Petra is elmondja, ő mit gondol.