Itt a Bugy jelentkezik, sajnos már egyedül. :( Petra még mindig a Los Angeles - London járaton röpülget, én pedig New Yorkban kötöttem ki. Eredetileg Bostonon keresztül repültem volna Buffaloba, de - különböző sejtelmes okok miatt - nem értem el a reggeli gépet. Felraktak egy New Yorkba induló gépre, de azt elfelejtették közölni, hogy az a végállomás nekem. Ha babonás lennék, azt mondanám, hogy szerencsétlen a 13. nap, de valójában egyátalán nem az. Másfél extra nap New Yorkban...
Laci cimborám Buffaloból még mindig itt van a rokonainál, akik két éccakára befogadtak engem is. Csütörtökön együtt indulunk kocsival Buffikába. Mivel nincs munkám, annyira nem sietős hazamenni, élhetem tovább a kicsit dekadens dzsentri életemet. Kicsit olyan márais érzésem volt, aki csak úgy bolyongott Európában és találomra ment városról városra. Azt tervezte, pár napot tölt Párizsban, aztán ottmaradt két évre.
Ez a váratlan fordulat keretessé is teszi az utazásunkat, hiszen New Yorkban kezdtük. Ráadásul ugyanarra a kis 7-es terminálra érkeztem a Kennedy-n, ahol Petrát is vártam 25-én. Különös látni, hogy érnek össze a sorsfonalak, és hogy hogy van minden mindennel kapcsolatban. De erről majd holnap mesélek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.